Egy fiatal szerzetes, miután rosszul aludt az éjszaka, s a nyugtalan álmok ízét napközben is a szájában érezte, délben arra kérte mesterét, mondaná meg, mi az élet értelme. Vajon mit tanít erről a fenséges Buddha?
– Ebédeltél már? – kérdezett vissza  a mester.
– Igen – válaszolt az ifjú.
– Akkor mosd el a csészédet! (Zen buddhista tanítások)

Hiszek abban, ha valaki pontosan megfogalmaz valamit, hát még, ha le is írja, akkor már tett egy lépést afelé, hogy jobban értse, ismerje a kimondhatatlant, a megismerhetetlent is akár. A szavak pozitív és negatív értelemben is szinte mágikus erővel hatnak a lélekre. Tehát pszichológus hallgatóként és ettől függetlenül is azt vallom, hogy az írás segít az embernek közelebb kerülni, alászállni valódi lényéhez. (B. N. pszichológus hallgató)

Van valami az írás-tevékenységében, ami önmagában megváltoztatja az életünkről alkotott képünket. Ahogy a beszédterápiánál, az írásnál is, az új szerkezet, az elbeszélés felépítése – amint újra meg újra feldolgozod a régi történeteket és érzéseket – olyan egyedi nézőpontot biztosít, amely távolságot teremt a jelenlegi élethelyzettől, és segít meghatározni, hogy mit jelentenek a múltbeli események, és hogyan kezeljük őket ma. (L. P. pszichiáter)

Van a pszichiátriában egy módszer, írás-terápiának hívják. Ha valamit leírsz, az ott van. Kijelented. Bevallod. Leszögezed. És akkor már nem nyom annyira a kimondatlansága, a felelőssége. (Névtelen blogger)

Néha az az érzésem, a magyarok számára az írás terápia. Azért írnak annyian. (Sz. L., a Kalligram kiadó igazgatója)

Az írás híd, amely átvezet a kommunikációs szakadékon. (Budapesti Aphasia Centrum honlapjáról)

A létezés káoszában kezdi elveszteni a fonalat? Zúg a feje, csikar a hasa és látási rendellenességek gyötrik? Járjon kreatív írásra, mert az írás terápia. (PPKE, BTK Kreatív Írás Specializáció honlapjáról)

Nem vagyok hű blogoló, terápiaként kezdem el, ahogy esik, úgy puffan alapon. A blogolás fél egészség. Vagy nem. Néha nagyon felizgatom magam. (Névtelen blogger)

Ne várd, hogy rögtön jobban érzed majd magad, lehet, hogy rosszabbul, de ezt is jegyezd le, minden változást, amit magadban tapasztalsz. (Névtelen blogger)

A történet, ami megtörtént veled, ha leírod, fokozódik az ereje, megteremti azt az érzést, hogy érdemes élned az életed, és hogy a rossz, ami veled történik, csak egy részed. (Névtelen blogger)

Ez a blog egy barát. Egy olyan barát, akinek az egyetlen gondja az, ami az én gondom és aki meghallgatva elnyel mindent. Hacsak a rendszer nem omlik össze, akkor ő stabilan itt van nekem és várja, hogy elővegyem, mikor szükségem van rá. Néha úgy érzem, nincsenek emlékeim, aztán úgy, hogy egyszerre túl sok is, vagy valaki másé is itt van bennem. Végtelenül egyszerű, és végtelenül bonyolult élni. Mindenesetre, mindenki formázza a másikat, ha ismeri, ha nem. És ez ellen nem tehetünk semmit és észre sem vesszük. Nem változunk meg, csak csiszolódunk. Nem bánom. Most. Most nem… (Névtelen blogger)

Az írónak sohase legyen szótára. Minden szókeresés, még ha szükséges is, a közvetlenséget csorbítja. Azokkal a szavakkal írjunk, amelyeket ismerünk, amelyek emlékezetünkben élnek, amelyek természetesen bugyognak belőlünk. (Paul Léautaud)

És akkor megtörtént a megvilágosodás. Marino látta a rózsát, ahogy Ádám is látta a paradicsomban; és érezte, hogy a rózsa önnön örökkévalóságában van, és nem az ő szavaiban, és hogy beszélhetünk róla vagy utalhatunk rá, de szavakkal ki nem fejezhetjük; és hogy az a sok hosszúkás, hiú kötet, mely aranyló árnyba borítja a szobasarkot, nem a világ képe (mint ahogy hívságában hitte), hanem különálló, a világhoz hozzáadott újabb dolog. (Jorge Luis Borges)

Nem próbálnád meg, hogy ne célozz annyira? Úgy biztos, hogy sikerülni fog. (J. D. Salinger: Seymour: Bemutatás)

Én a lehetetlen megkísértésének ragyogó kudarcai alapján rangsorolom magunkat. (W. Faulkner pályatársairól)