Ki a bűnös?

Ahány olvasó, annyi olvasat. Ha egy regényben minden túlságosan egyértelmű, ha világosan látjuk, ki a bűnös, ki a jó- és ki a rosszember, gyanakodjunk: valamit rosszul olvasunk. Vagy – a regény rossz. Hiszen a jó regény finoman egymásra simuló, gyakran egymásnak ellentmondó rétegekből („olvasatokból”) épül föl,  az írók lelke pedig – mint mindannyiunké, ha elég őszinték vagyunk magunkhoz – kifürkészhetetlen.

Nemrégen jelent meg egy kötetben Tolsztoj Kreutzer-szonátája és felesége, Szofja Tolsztaja Ki a bűnös c. önéletrajzi regénye. Kiváló példája a lehetséges párhuzamos olvasatoknak.

Amikor 1891-ben napvilágot látott a Kreutzer-szonáta, valóságos földindulást okozott Oroszországban. Addig senki sem ábrázolta még ilyen nyíltan a testi szerelmet. Később, a vallási fanatizmusba esett, a szexualitást végletesen megtagadó író már hallani sem akart könyvéről, mielőbb el akarta felejteni. Nem így a felesége, Szofja Tolsztaja. Ő nem tudott és nem is akart felejteni. Úgy érezte, hogy a Kreutzer-szonátában a férje megsértette, megalázta, elárulta őt. Elhatározta, hogy megírja a történetet a másik fél, az asszony nézőpontjából.

Szofjával egyébként nem bánt kesztyűs kézzel az irodalomtörténet. Hosszú ideig ő volt a bűnbak, aki megkeserítette a nagy író utolsó éveit. Jellemző, hogy a megírás után mintegy száz esztendőnek kellett eltelnie, mire megjelenhetett a Ki a bűnös. Azóta több  olyan mű is született, amely sokkal tárgyilagosabban ábrázolja a házaspár kapcsolatát. (Például: Henri Troyat: Tolsztoj élete és Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete, vagy az Aztán mindennek vége c. amerikai film.)

Egy történetet különböző nézőpontból olvasni nagyon tanulságos olvasmány, különböző nézőpontokból megírni viszont életre szóló kaland – lehet…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.