Regény – Kozmosz, 1988
A regény a néhány évvel ezelőtt megjelent Medve nemzetségnek és a Levédi népének folytatása; a trilógia harmadik, befejező része. A mítoszok opálosan fénylő, tiszta forrásától eljutottunk a birodalmi külpolitika sötét, de lebilincselően izgalmas, bonyolult útvesztőjébe. 894-ben, a honfoglalás előestéjén Bölcs Leó bizánci császár követeket küld a magyarokhoz, megpróbálja rábeszélni őket, nyújtsanak segítséget a Birodalomnak a bolgárokkal vívott háborújához. A bizánci követséget Niketasz patrícius vezeti, akit Konstantinápolyban csak „Keménynek” hívnak. A magyarokat két főemberük: Árpád gyula és Kurszán kende képviseli. A találkozóra az Al-Dunánál kerül sor. A jelek szerint a magyarok hajlanak az egyezségre, pedig a leendő ellenséggel, a bolgárokkal, szegrőlvégről rokonságban vannak: korábban egyazon államszervezethez, az onogur birodalomhoz tartoztak. Talán Árpád és Kurszán egy távolabbi cél érdekében szövetkezik Bizánccal? Vajon sikeres lesz-e az egyesség? Erről az időszakról sajnos egykorú magyar írásos emlékek nincsenek. Ám a bizánci források gazdagon tudósítanak a történtekről. Ez a könyv is a bizánci krónikák (egy nagyhatalom) nézőpontjából mutatja be az eseményeket.
