Liebster award

A Liebster award a blogolók nemzetközi vándordíja. Heiling Beáta javaslatára (Sorsfordító történetek) most én is megkaptam. Őszintén mondom, nagyon jólesett. Köszönöm szépen! A szabályokhoz tartozik, hogy a díjhoz négy kérdés is jár. Ezekre válaszolva a blogger alkalmat kap, hogy az olvasók jobban megismerhessék őt és a blogját. Végül a díjazott is javasolhat egy postot a díjra. Én a nők a politikában íróinak adom tovább a díjat.

liebster award

Válaszaim Heiling Beáta kérdéseire:

Az a pillanat, amikor az embernek meg kell szólalnia, mindig máskor jön el. Húsz éves korban sokkal gyakrabban. Ötven fölött sokkal ritkábban. A magam részéről – így jóval hatvan fölött – már egyre többre becsülöm a hallgatást. A csöndnek egyébként ma nincs nagy keletje nálunk. Mintha félnénk tőle.

Ottlik Géza így válaszolt egy Jézus mibenlétét firtató körkérdésre: „A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem. Létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat… Az író a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet.”

Mi az az erő, ami tovább visz az úton, amikor mindenki szembe jön veled? Nem hiszem, hogy ez erő lenne. Talán csak valami egyensúlyra törekvés. Ha a csónak balra dől, én ösztönösen jobbra húzódok. Talán csak ennyi: szeretem a történelmet, s tudom, vannak lázas, eufórikus pillanatok, amikor a legnagyobb szükség lenne az okos, halk, érvelő szóra. Ilyen volt például a trónörökös meggyilkolását követő időszak, akkor mindenki az eljövendő háború lázában égett. Tizenöt millióan haltak bele. Vagy amikor az első és második bécsi döntés értelmében visszakaptuk az elcsatolt területek egy részét. Kevesen látták és még kevesebben mondták ki, hogy nagy baj lesz még a hitleri Németország halálos öleléséből.

Szóval, szeretem az okos, becsületes vitákat, amelyek egyre ritkábbak és nem szeretem a törzsi szenvedélyekkel, a hitek bunkósbotjával hadonászókat. A diktátorok eszelős tekintetétől pedig egyszerűen borsódzik a hátam.

A világot nem az írók alakítják, hanem a politikusok. Ezért is választottam a nők a politikában blogot.  Nagyon nagy szükség lenne rájuk.

Igen, becsületesebb, jobb, élhetőbb világot képzeltem. Belátom, vágyálom volt. Itt Közép-Kelet-Európában különösen.

 

És a kérdéseim a nők a politikában post szerzőihez:

Blogjukon mint döntéshozók jegyzik írásaikat. Ez egy teamet jelent? Örülnék, ha legalább azt elárulnák, milyen szinten döntéshozók? Jó lenne, ha szemléletüket megfelelő szinten tudnák képviselni.

Mi a legfőbb akadálya ennek? Mit kellene tennünk nekünk férfiaknak az akadálymentesítésért?

Kik a legfőbb női politikus példaképeik, és miért éppen ők?

Európában melyik országban kapják a legjobb hátszelet a női politikusok? Mit gondolnak, vajon miért éppen ott?

Végül csupán egy megjegyzés. Szívesen venném, ha áttekinthetőbb, központozottabb, hivatkozásokkal, képekkel gazdagabban illusztrált lenne egyébként nagyon értékes tartalmakat hordozó blogjuk.

Sok sikert kívánok Magyarország devalvált hitelű, macsó-politikus-társadalmának megújításához.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.