(2012. január 14.)
A kormány melletti szimpátiafelvonulást tartottak szombat délután Szegeden; a demonstráción – amelyre a szomszédos településekről és a Délvidékről is érkeztek résztvevők – Csurka István mondott beszédet. (Magyar Nemzet)
Csurka – aki, mint mondta, kórházi kezelését megszakítva érkezett Szegedre – kijelentette, a demonstráció célja, hogy megerősítsék a magyar kormányt és miniszterelnökét, Orbán Viktort. Hangsúlyozta, „Magyarországot soha nem látott agresszió fenyegeti, Magyarországot nem magyar országgá akarják változtatni”. Csurka István szerint a tömeg, a magyar keresztény akarat erejével kell elérni, hogy „erőszakkal, példátlan galád nemzetközi összefogással” ne lehessen letéríteni az országot a törvényes kétharmados hatalom útjáról, „visszalökve egy olyan állapotba, ahol minden az idegeneké”.
Csurka különleges tünemény a magyar ugaron. Képzeljük el Csurka elvbarátját, a francia Le Pent, ha a francia nemzet egy részét, csak mert nem a szélsőjobboldali Nemzeti Frontra szavazott, mint “idegen elemet” ki akarná zárni a francia nemzet kebeléből. Azonnal ideggyógyintézetbe zárnák. Tény, hogy már Antall József is szeretett volna megszabadulni Csurkától, mert tudta, ha marad, szétrobbantja az MDF-et. Ezért föltette a kérdést: vagy önként kiválik az MDF-ből vagy nyilvánosságra hozza a rá vonatkozó III/III-as dosszié tartalmát, amelyből minden kétséget kizáróan kiderül, hogy Raszkolnyikov fedőnéven a Kádár-rendszer besúgója volt. Csurka az előbbit választotta. Azóta a jobboldal mérsékeltebb képviselői is sorra elhatárolódtak tőle, legutóbb például az Új Színház ügyében Tarlós főpolgármester és Dörner György színigazgató.
Hiába, nekünk Csurka kell.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
(Ady Endre: Nekünk Mohács kell – részlet)
