Polgártársak!

Nihilisták és NER-hívők! Liberálisok és Illiberálisok!
Jogvédők és Migránsozók! Mindenki!

mednyanszkyn

Ne hagyjuk az orrunknál fogva vezetni magunkat! (Semmi sem könnyebb, mint pórázon vezetni egy népet, mondta volt Joseph Goebbels, Hitler propagandaminisztere).

Ez a népszavazás nem Brüsszelről szól. Ha arról szólna, már okafogyott lenne, mert Brüsszel lemondott a kötelező kvótáról. Nem is a migránsokról. Ha róluk, csupán fantomokat kergetnénk. Mondhatnánk szerencsére, képzeljétek, mi lenne, ha a gyűlölet tárgyai is jelen lennének. Volt már ilyen a történelmünk során, mindennap szembetalálkozhattál azokkal, akiket gyűlölni kellett. Németország többszörösen érintett. Talán azért állnak egy kicsit másként a kérdéshez. Mindenki tudja, Magyarországra nem bevándorolni akarnak, hanem innen ki. Nagyon sokan, fiatalok, nyelvet beszélők, a szakmájuk legjobbjai.

Ennek a népszavazásnak a tétje nem is humanitárius, emberjogi kérdés, ezen jóval innen van még. Ez pusztán hatalomtechnikai manipuláció. Minél magasabbra korbácsolni a gyűlöletet, hogy aztán annak hullámain a miniszterelnök sikeresen alakíthassa a Brüsszel ellenes keresztes lovag szerepét. Aztán egy füst alatt mindjárt lehet is újra az urnához szólítani a népet, egy kis szerencsével megint meglesz a kétharmad. És ki tudja, mi minden jön még azután.

“Növekvő aggodalommal láttam – írja Bánffy Miklós az 1930-as évek közepén –, hogy dacára annak a szörnyű katasztrófának, ami népünket lesújtotta, senki sem akarta látni a bűnöket, amik odavezettek…Senki sem mondta: ‘ezen az úton többé ne járj!’ Senki sem hívta föl nemzetünk figyelmét arra, hogy önmagát is nevelnie kell…össze kell fogjon végre, az igaz erkölcsi egységet alakítva ki önmagában ahelyett, hogy tovább sodortassa magát valótlan álmok útjain és ismét maszlagot szívjon magába vezércikkekből, szónoklatokból – önámító bókokat, csupa csillogó frázist.”

“Eszünkbe juthat a Fonográf egyik dala, amelynek 1911 volt a címe – írta a minap egyik ismerősöm a népszavazásról elmélkedve:

Az utolsó előtti előtti békeév
viszonylag nyugodtan telt
s arról, hogy mi lesz majd három év múlva
senki, de senki sem énekelt

– 1914-ben se énekelt senki arról, hogy mi lesz majd 4-6 év múlva. Akkor a Megállj, megállj, kutya Szerbia ment. Nem is látta senki? S miről énekelnek ma, 2016-ban?” A jól megfizetett halszagú udvari dalnokok száma, mindenesetre, rohamosan szaporodik.

Azt mondja a magyar közmondás: A FÁK NEM NŐNEK AZ ÉGIG! Ennek a népszavazásnak ez az egyetlen tétje. Meg akarjuk-e, meg tudjuk-e akadályozni, hogy Orbán Viktor meglovagolva a gyűlölet hullámait harmadszorra is újraválasztassa magát? A harmadszori miniszterelnökségnek nem szokott jó vége lenni. Amerikában tiltják is a törvények. Goebbels mondta azt is: a Führer nélkül nincs élet. Most is ezt halljuk: vagy győzünk, vagy meghalunk…

Hallgassunk inkább Adyra (mint Habonyra):

Megmentik újra és újra a hazát,
valahányszor saját profitjukat kell
megmenteni. Ha háborút nem csinálhatnak,
csinálnak háború-félelmet, s bebörtönöznek
jámbor rajongókat, hogy a nép elhiggye,
veszélyben a haza.

Illusztráció: Mednyánszky László: Szerbiában (1914)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.