Álom szocreál kivitelben

Álom szocreál kivitelben

Szociográfia – ÚSZK, 2009

Egy új lakótelepre nagyon sokfelől érkeznek a lakók, sokféle szokásrendszerrel, eltérő életvitellel. Bekerülnek egy nagy ház panelfalai közé, egyforma méretű laká­sokba, pontosan szabályozott ritmusú világba. A lakásokban jól hallani, mi történik a szomszédban, a „szoros testközelség” ablakot nyit egymás életére, a családoknak nincs és nem is lehet titka egymás előtt. Mindenesetre, sok bosszúságot takaríthat meg magának, aki nem sérti meg a telepi élet rendjét.

Amikor egy házba beköltöznek a különféle körülmények közül érkező lakók, elkezdődik az egymáshoz csiszolódás folyamata. A lakótelepi normákhoz való alkalmazkodás könnyebb azoknak, akik bérházból, s nehezebb azoknak, akik különálló, kertes lakás­ból jöttek. Az életformaváltás annál nehezebb, minél jobban eltér az új környezet a régitől. Megtanulni új körülmények között élni – ez senkinek sem könnyű feladat.

Talán azoknak a családoknak a legnehezebb a lépésváltás, akik eddig a legmostohább körülmények között éltek, és minden átme­net nélkül kerültek az új lakásba. Elsősorban azért, mert a régi, rossz környezetben megromlott az egészségi állapotuk, de azért is, mert e családok gondja nem oldódott meg azzal, hogy új la­kásba, rendezett körülmények közé költöztek. Sok esetben még csak rosszabbodott a helyzetük, hiszen jó néhányan erejükön fölüli megterhelést vállaltak. A drasztikusan megemelkedett rezsi-költségek gyakran fölborították a családi költségvetés.

A korabeli, Újpalotáról készült filmhíradók képeit beragyogta a napfény, szép összeállítások jelentek meg a magazinokban boldog családokról, akik új életet kezdtek az új falak és bútorok között. Minden kényelmes, tiszta és világos. Életre kel az „új falak között új életforma született” mítosz, az álom luxuskivitelben életérzés. A könyv írása során a sok nyomorúságos előtörténetet végighallgatva először én is elhittem: azzal, hogy a lakók az egészségtelen, testet-lelket nyomorító környezetből új lakásba költöztek, vége a történetnek. De aztán, nem is annyira a lépésváltás botladozásaiból, inkább a mozdulatok, a mondatok mélyén fölsejlő repedésekből arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen egyszerűen mégsem zárható le a honfoglalás krónikája. Érdemes lesz bepillantani a békés idill kulisszái mögé is.

Mire a könyv végére értem, a korábban feltett kérdés átfogalmazódott bennem: lehet, hogy az 1960-1980 között épült lakótelepek – miként az újpalotai is –  a szocializmusról szőtt álmaink szocreál kivitelben készült emlékművei?

 

Beleolvasok (PDF)