Weimari idők

Nem régen láttam Tölgyessy Pétert a tévében. A többi között arról beszélt, hogy nincs ma az országban még egy politikus, aki annyira értené a magyar nép lelkét, mint a mostani miniszterelnök. Tölgyessyt okos, elfogulatlan politikai elemzőnek tartom. Az SZDSZ  alapító tagjai közé tartozik, később a Fideszben politizált. Részt vett a rendszerváltást előkészítő kerekasztal-tárgyalásokon. Horn Gyula állítólag legalább annyira kedvelte őt, mint Antall József. Azt, hogy Tölgyessy – a ­miniszterelnöknél ­­már említett okból – nagyra becsülte Horn Gyulát is, az interjúban többször megerősítette.

Tölgyessy arról már nem beszélt, hogy a népvezérek általában jól értették, értik a nép nyelvét, s voltak olyanok is, akik a választásokon nem csak kétharmados többséget szereztek, hanem olykor a kilencven százalékot is meghaladták. A történelemben az is előfordult már, hogy a Vezér akarata végül diadalra jutott – lásd Leni Riefenstahl: Az akarat diadala c. filmjét –, s ezzel nem csak hazáját, hanem kis híján az egész világot pokolra taszította. Egy mondat erejéig talán ezekről a történelmi példákról is érdemes megemlékezni.

This image has been resized with Reshade. To find out more visit reshade.com

1933. január 31-én Hindenburg birodalmi elnök Hitlert nevezi ki Németország kancellárjává. Ez nem várt fordulat volt, A német sajtó azt várta, hogy Hindenburg megint Papent nevezi ki kancellárnak. Történészek ma már tudják, hogy januárban Hitler összejátszott Papennel és néhány német nacionalista politikussal. Január közepére megszerezte támogatásukat az általa vezetett koalíciós kormány felállításához. Ehhez persze még meg kellett győzni Hindenburg elnököt is. Kapóra jött egy pénzügyi botrány, amely Hindenburgot is érintette. Hitler és új szövetségese, Papen megzsarolta Hindenburgot. Kiderült, hogy a kelet-elbai mezőgazdaságnak kifizetett állami pénzekből Hindenburg barátjának, Oldenburg-Januschaunak is nagyobb összeget ítéltek oda, mint amennyi megillette volna. Az is kiderült, hogy a birodalmi elnök az örökösödési adót megkerülve, neudecki birtokát fia nevére jegyeztette be. Papen megígérte Hindenburgnak, hogy olyan kormányt hoz létre a náci vezérrel, amely ezeket a botrányokat elsimítja. Hindenburg beadta a derekát: Hitlert nevezte ki kancellárnak. A hírre egy régi tiszttársa levelet írt Hindenburgnak: „A jövő nemzedékek a sírodban is meg fognak átkozni ezért”. Pár hónap múlva a nácik megnyitották Dachauban az első koncentrációs tábort.

Most olvasom a Bűnbak minden időben c. gyűjteményes kötetet. Kiss Zsuzsanna kiváló tanulmánya, a Hősök és bűnbakok a weimari Németországban különösen hátborzongató. Aki meg akarja érteni a mostani idők szavát, annak érdemes elolvasnia.

P. S. Miután elkészültem a bejegyzéssel, sokáig gondolkodtam, hogy megnyomjam-e a közzétesz gombot. Jézusom, ezek már az öncenzúra első jelei? Mostanában egyre többször jut eszembe annak az autósnak az esete, aki az autópályán szembe megy a forgalommal, s amikor azt hallja a rádióban, vigyázat, egy őrült szembe megy a forgalommal, azt gondolja: egy? Mind!

Az én falum

Az én falum

A kissé már megsárgult lapkivágás a rádióújság 1989 májusi számából való.

Évekig foglalkoztam Gárdonyi Gézával. Az így élt sorozatban megírtam az életrajzát, Az én falum c. novellafűzéréből pedig rádiójátékot készítettem, amelyet először 1988-ban mutatott be a magyar rádió. Azóta többször megismételték, legutóbb néhány napja, június 17-e és 20-a között, négy részben volt hallható.

Itt újra meghallgathatja.